Sopron

A múzeumváros - az ország egyik legszebb történelmi városa - 400 műemlék vagy műemlék jellegű épülettel, Magyarország műemlékekben második leggazdagabb városaként méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.

Először útikönyv nélkül - csupán a hangulatnak engedve - érdemes bejárni a történelmi városrész utcáit, benyomásokat szerezni egy-egy kapualjba bekukkantva. A legkülönbözőbb korokat és stílusokat képviselő emlékek a várost járó idegent azonnal rabul ejtik. A gótikus, barokk és reneszánsz építészeti megoldások mellett itt egyszerre jelen van a borpincékkel kialakított falusias városrészek hangulata is. A múzeumok és gyűjtemények értékes kiállítási anyagai teljes körű képet adnak Sopron történelmi emlékeiről, gazdag kultúrájáról és élénk művészeti életéről.

 

A keltáktól a rómaiakon át a magyarokig - Sopron a „legvárosiasabb magyar város"

 

A belváros utcáin járva mintha a középkorba térnénk vissza. Itt található – Buda után – a legtöbb műemlék, múzeumi hálózata pedig első az országban. Az erre járó hódító népek, terjeszkedő törzsek mind itt hagyták lenyomatukat a mának. Elsőként a kelták, majd a rómaiak. Sopron – római nevén Scarbantia – a IV. századra a Római Birodalom egyik kereskedelmileg fontos, gazdag településévé vált. Köszönhető volt ez többek között annak, hogy a település tengelyében haladt az észak–déli irányú Borostyánkőút. Scarbantia dicsőséges múltjának egy földrengés vetett véget 456-ban. A magyarok 907 körül érkeztek. Határerődöt építettek a romos várból, ennek első ispánját Suprunnak hívták, ezért feltételezhető, hogy a város róla kapta magyar nevét.

 

Fabricius-ház - Sopron, Fő tér 6.

Az épület egyik érdekessége, hogy a ház alatt római fürdő maradványaira leltek a régészek. Gyönyörű a gótikus nagyterme, figyelemre méltó a XVII. században épült udvari loggia és a hátulsó traktus gótikus és barokk pincéje is. Az épület tulajdonosai mindig gazdag és tekintélyes polgárok, kereskedők voltak. Névadója - Fabricius Endre városbíró, polgármester – 1806-ban vette meg a házat. Baráti szálak fűzték Petőfi Sándorhoz, aki a laktanyából kiszökve itt öltözött át civil ruhába Liszt Ferenc koncertjére. A pincében Scarbantiából, a római kori Sopronból ill. környékéről előkerült kőemlékek láthatók. A középkori pince impozáns nagyterme méltó környezetet biztosít a több méter magas capitoliumi istenek szobrainak. Jupiter, Juno és Minerva töredékesen is lenyűgöző hatalmas márványalakjainak szentélye hajdanán Scarbantia fórumán állt. Kivételes értéket képviselnek Caius Sextilius Senecio márványból faragott, gazdagon díszített síremléke, valamint a Mithras-szentély áldozati oltárának domborműve. Az épületben látható a „Háromezer év a Borostyánkő út mentén” c. régészeti kiállítás.

 

Scarbantia Fóruma - Sopron, Új u. 1.

 

Az egykori Római Birodalom Pannónia provinciájának egyik határállomása Scarbantia, a mai Sopron, volt. Kiemelt szerepét a Borostyánkő út, mint fontos kereskedelmi útvonal menti fekvésének köszönhette. A város magját a középkorban várfal és várárok vette körül. A római oppidum központja a fórum volt, melynek legfontosabb épületét - a capitoliumi templomot - 1893 telén a városháza építésekor találták meg. Scarbantia igazi római városként működött, az itáliai utazó mindent megtalált, amit hazai földön megszokott: nyüzsgő piacot, istenek szentélyeit, kényelmes fürdőt és természetesen gladiátorjátékokat. A kiállítás felidézi a látogatóban az egykori római kori városberendezkedést. Ez az egyetlen Pannónia földjén megmaradt fórum, mely itáliai minta szerint épült.

 

Tűztorony - Sopron, Fő tér 1. 

 

A Tűztorony a város szimbóluma, alsó átjárója a Hűségkapu. Alsó hengeres része római falmaradványokra épült, a XIII. századtól a városfalak északi kaputornyaként szolgált. Mai alakját az 1676-os nagy tűzvész után kapta. A Tűztorony őrei figyelve a vidéket éjjel lámpással, nappal színes zászlókkal jelezték a tűzfészek irányát. A város lakóinak figyelmét felhívták az idegen bort szállító szekerek és a katonák közeledtére. A soproniakat az idő múlására trombitaszóval a körerkélyről negyedóránként figyelmeztették, a XVI. századtól pedig a toronyórát is kezelték. A kétfejű sas II. Ferdinánd király és Eleonóra királyné ajándéka, amely a torony tetejére Lipót császár neve napjára rendezett ünnepség alkalmával került. A Tűztorony a hűség jelképe. Az 1921. december 14-én tartott népszavazáson Sopron és még nyolc község fejezte ki Magyarországhoz való tartozásukat. Az esemény emlékére 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján barokkos kapukeret készült, felette a szoborcsoport "Hungária előtt hódoló soproniak" Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása. A látogatók közel 200 csigalépcső után, az erkélykoszorúról, a toronyőrök hajdani őrhelyéről gyönyörködhetnek a műemlékváros csodálatos panorámájában. Sopron kertgazdasága és bora mindig híres volt, a Kékfrankost és a Traminit az egész országban ismerik. Sörgyártása szintén kiemelkedő. A mai belvárost körülvevő körút a Várkör. A trianoni békediktátum Sopront Ausztriához juttatta, de a fellángoló ellenállás miatt népszavazást rendeltek el, melynek eredményeként Sopron Magyarország területén maradt.

Sopron egyik legszebb része a Széchenyi-tér, melynek keleti oldalát a Széchenyi Palota zárja le. A tér déli oldalán áll a Domonkos templom kéttornyú barokk épülete. ÉNY-i sarkában emelkedik a Liszt Ferenc kultúrház, melyben nagyméretű hangverseny- és báltermek vannak. A Szt-György utca házainak többsége műemlék, a 22-es számú a Sax-ház, szép udvara, toszkán oszlopos, loggiás. A Caesar vagy Zöld-ház sarokerkélye zárt, hengeres, toszkán oszlopos és loggiás, pincéjében borozót találunk. a 16. sz. ház volt az Erdődy-palota, amely Sopron legszebb rokokó épülete. A 12. sz. épület az Eggenberg-ház, gyönyörű loggiás udvara van, első emeletén szabad szószék látható. A Fő téren Patikamúzeum található. Szemben a tér másik oldalán áll a Storno-ház, amelynek homlokzatát gazdag stukkók díszítik. Ma a Storno család magángyűjteményét találjuk benne, eredeti berendezéssel. Hajdanában itt szállt meg Mátyás király.

A tér legrégebbi épülete a Bencés templom, melyet a soproniak kecsketemplomnak neveznek, a templom homlokzatán lévő kecskés címerről. A kecsketemplommal szemben van az Eszterházy palota, melyben a Központi Bányászati Múzeumot helyezték el. Fertőd (korábban Eszterháza) Fertőd 1995-ben kapott városi címet. A XIV–XV. században a Kanizsayak földesurasága alatt állt, majd Nádasdy-birtok lett, 1681-ben Esterházy Pál tulajdonába került és a családé maradt a következő századokban.Eszterháza története a XVIII. század második felében kezdődött, amikor Esterházy Miklós herceg tervei alapján megkezdődött a híres vadászkastély teljes átformálása, kibővítése. Végeredménye a 126 szobás, melléképületekkel, csodálatos környezettel övezett palota, Magyarország leghatalmasabb kastély-együttese, a hazai késő barokk építészet egyedül álló remeke. Mire a kastély tető alá került (1766), szomszédságában falu született. 1836-ban épült a répacukorgyár Eszterházán és említésre méltó az eredeti angol ménes. Növeli a település vonzerejét a Fertő-tó körüli kerékpárút. A város művelődési, szellemi életének két fontos szerepet játszó színtere van: a Muzsikaház és az Esterházy-kastély. A muzsikaházban lakott 1769-től Josep Haydn. A muzsikaház oldalán lévő domborművet 1932-ben Esterházy Pál állíttatta Haydn emlékére. A muzsikaházban kapott helyet a zeneiskola. Az Esterházy-kastély kulturális programjainak sorából kiemelkednek a komolyzenei hangversenyek. Az Esterházyak teremtette zenekultúra méltó hagyományőrzéseként évről évre koncerteket, zenei kurzusokat tartanak. Az Eszterházi Vigasságok című rendezvénysorozatot külföldiek is látogatják. Fertőd Testvérvárosa Millingen (Hollandia).

Nevezetességek: Esterházy-kastély, Helytörténeti kiállítás, Haydn-emlékszoba, Muzsikaház. Rendezvények: komolyzenei hangversenyek, koncertek, zenei kurzusok.

 

Fertőrákos

 

A település a Fertő tó déli partján fekszik, Soprontól 10 km-re. Az egyetlen magyar község, amelyet városfal övezett és püspöki palotája is volt. A településnek csaknem minden épülete műemlék. A község közvetlen környéke már az ókorban lakott vidék volt. A római uralom alatt valószínűleg népes település lehetett. Régészeti feltárás eredményeként rengeteg római pénz került elő a rákosi szőlőkből. Ebből a korból való egy ritka emlék, a Mithras-barlang is. A szentélyt a napisten kultusznak hódoló katonák részére építették az i. sz. előtti III. században. A helységgel először egy 1199-ből származó ajándékozó oklevél szövegében találkozunk, Racus néven szerepel. A település 1582-ben kapott vásártartási jogot és mezővárosi kiváltságot, amely megkövetelte, hogy a település fallal legyen megerősítve. Több helyütt még ma is láthatók a városfal maradványai. A XVI. század második felétől megerősödő török veszély folytán a rákosi birtok jelentősége nőtt. 1683 nyarán a Bécs felé tartó török sereg a települést kirabolta, felgyújtotta, lakóit lemészárolta, vagy rabszíjra fűzte. Ekkor változott meg a helység lakóinak nemzetiségi összetétele. Az addigi nagyobbrészt magyar lakosság helyett túlnyomóan német etnikum települt ide. A XX. század elején, 1906-ban Rákos nevéhez hozzácsatolták a Fertő nevet.

A II. világháború alatt, 1944-ben zsidó munkatábort hoztak létre a kőfejtőben. A II. világháborút követően, 1946-ban több, mint 3000 német anyanyelvű őslakost kényszerítettek szülőföldje elhagyására, a falú lakosságának mindössze 10%-a maradt Fertőrákoson. Helyükre a Felvidékről elűzött magyar családok kerültek. 1949-ben határ- és aknazárat telepítettek Fertőrákos közelében is, a határzárat 1989-ben szüntették meg.

1949-ben kiépül a határzár, a Fertő tavat elzárják a nagyközönség elől. 1958-ban megalakul a Fertői Vitorlás Szövetség. 1970. a Barlangszínház első előadása (Szophoklész: Oidipusz király). 1989. augusztus 19. – Páneurópai piknik a Piusz majornál. A település gazdaságára túlnyomórészt az idegenforgalom és vendéglátás, valamint a szőlészet és borászat jellemző. Oktatási intézményeiben német nemzetiségi oktatás is folyik.

Nevezetességek: kőfejtő, Mithras-szentély, Pellengér, Püspöki kastély, R. kat. templom, Tájház, Vízi malom, Középkori városfal maradványok, Kristály múzeum, Páneurópai Piknik Emlékpark, Nepomuki Szent János-szobor, Szentháromság-szobor, Szent Oszvald-szobor, Szent Sebestyén-szobor

Rendezvények: Nemzetiségi találkozó, Búcsú, Mithras-Fesztivál, Frigyes nap. Fertőrákos testvértelepülései: Grossengottern (németország), Rapolano-Terme (olaszország), Antau (ausztria)

 

Nagycenk

 

A település Soprontól 13 km-re, a Kisalföld nyugati peremén helyezkedik el. A település területén a két patak, az Ikva és az Aranypatak egyesül. A falu 1892-ben jött létre, környéke már az őskor óta lakott. Nagycenk első írásos említése 1291-ből való, ZENK néven. A falu birtokosai 1357-től a Kanizsay, majd a Nádasdy, Osl, Pok és Czenk családok. 1750 körül már a gróf Széchenyi család tulajdona a terület, amikor Széchenyi Antal ide költözik, és megépíti a kastély mai épületeit. 1785 körül gróf Széchenyi Ferenc kultúrközponttá avatja Kiscenket. 1795-ben Vályi András a falu leírásában említi Széchenyi Ferenc azon gyűjteményeit, amelyekből a gróf később (1802) a Magyar Nemzeti Múzeumot alapította.

1840 augusztus 20-án az újjáépített kastély jelentős politikai és társadalmi esemény színhelye: 70 vendég – nagyrészt reformpolitikusok – ünnepli a házigazda, gróf Széchenyi István névnapját. A Nagycenki Cukorgyár Rt. 1931-ig működött. 1973-ban elkészült a Széchenyi István Emlékmúzeum, majd méntelep és lovas iskola nyílt. Megépült a Széchenyi Múzeumvasút. Az 1980-as években felújították a kastélyt és létrehozták a kastélyszállót. Nevezetességek: Széchenyi-kastély – Széchenyi István Emlékmúzeum, Kastélyszálló, Méntelep, Múzeumvasút és mozdony skanzen, Szent István templom Ybl Miklós tervei alapján (1864)

Rendezvények: Sportnap (május 1.), Hársfa Fesztivál (május vége), Széchenyi István Népfőiskola, Nagycenki Művészeti Napok (Augusztus első hete), Szent István napi búcsú (augusztus 20.), Szüreti Fesztivál (szeptember vége)

Foglaljon szobát időben! »